Üdvözletem! A nevem Zenobia Erezisz!

Elég régen születtem ahhoz, hogy tudjam mik történtek a világban! Én vámpír voltam egykoron! Gyilkoltam, hogy élhessek, és ezt nem éreztem jó dolognak!

Öngyilkosságot követtem el. Összegyűjtöttem a szenteltvizet, minden templomból, és otthon beleöntöttem egy kádba! Végigmondtam a zsoltárokat, és belefeküdtem! Így büntettem magam!

Angyal lettem, mert megbántam bűneim. Fehér hajam lett de az arcom nem változott!  Annyira jó voltam, hogy én lettem a félistenek segítője!  Segítenem kellett, mindenben, amire megkértek. De attól rettegtem mindig, hogy egyszer egy gonosz istennek kell majd segítenem!

Egyszer eljött ez a nap is! Szet kért segítséget, és engem küldtek! Remegve mentem a barlangjába, és minden alkalommal, amikor megmozdult valami, felsikoltottam. Szet csak nevetett rajtam, és megtanított újra bátornak, és keménynek lenni!  Kérvényezte, hogy engem is istenné válasszanak.

Sosem hittem volna, hogy az isteneknek mennyire könnyű dolguk volt. És bár ők minden napjukat henyéléssel töltötték, és azon fáradoztam, hogy a kis angyalokat, felkészítsem mindarra, ami itt megtörténhetett.

Szet lett az egyik legjobb barátom, és adott egy ötletet. Azt mondta, hogy menjek le a földre, csináljak számukra 2 világot, ahol megtanulhatják mi a jó és mi a rossz! Segített létrehozni különböző földi lényeket, amik nagyobb hatalommal bírnak mint az ember, és átadta nekem, egy csodaszép tiarával együtt!

Így jöttem a földre hogy, segítsek, megszokni a megszokhatatlant, és mindent átváltoztatni, mindenkiben!